A most következő kis történet hűen ábrázolja, micsoda fura lelkiállapotba kerülnek az esküvő közeledtével a menyasszonyok. 🙂 Azért persze mint minden más, ez sem mindenkire érvényes. 🙂 Eddig még nem tapasztaltam ilyet, igaz, mindenki jóval az esküvője előtt jelentkezett, amikor még nem volt akkora a para. 🙂
Úgy három hete keresett meg egy menyasszony, nemsokára itt az esküvője, készítenék-e Neki egy csokrot, egy fejdíszt, meg egy vőlegény kitűzőt.
Bár nagyon szűkös idő állt a rendelkezésemre, alig 10 nap postával együtt, persze, hogy elvállaltam, gondoltam hagy legyen szép esküvője. Ami azt illeti, azért jelentkezhetett volna hamarabb is. 🙂
Elkezdtük átbeszélni a dolgokat.
Először a színekben próbáltunk megállapodni. A pink nagyon tetszett Neki. Már szinte dűlőre is jutottunk, amikor elkezdett aggodalmaskodni, nem lesz-e túl sok a pink. Meg amúgy a lila is nagyon tetszik Neki. 🙂 Nehéz döntés volt, százszor átbeszéltük, végül a lila mellett döntött és habvirágot szeretett volna. Volt is készen egy lila habvirág csokrom, ami nagyon tetszett Neki és az eredeti áránál jóval olcsóbban hozzá tudott jutni. Megállapodtunk, a csokorral harmonizálva készítem el a hajdíszt és a kitűzőt is.
Pénteken be kellett mennem Miskolcra, gondoltam, bár még az előleg nem érkezett meg, megveszem a virágokat a nagykerben, ne kelljen még egyszer utazgatnom. A nem kevés útiköltségről már ne is beszéljünk. 🙂
Másnap kaptam egy levelet, mi lenne, ha mégis inkább magenta lenne, abból is több árnyalat?
Na, ekkor kezdődött, igazából nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. 🙂
Ez az állapotom ki is tartott egészen végig. 🙂
Jeleztem, már megállapodtunk, megvettem a lilát, ha lehet, maradjunk meg ennél.
Ekkor jött, talán jobb lenne az élő virág… 🙂
Végül, hogy mégse hagyjon cserben a sok kiadásommal, újra a lila mellett döntöttünk.
Nekiláttam a készítésnek.
Közben hozzájött még egy dobócsokor, két csuklódísz, plusz egy kitűző, meg egy öv. Rendesen igyekeznem kellett, alig aludtam, hogy időben megkapja.
El is készült minden. 🙂 Nagy boldogan lefényképeztük, elküldtem Neki a fotókat.
Először minden gyönyörű volt, tetszett Neki. 🙂
Aztán jött a levél…
A hajcsat óriási, Ő nem ilyenre gondolt. Ő ezt bizony a hajába nem teszi! 🙂
Pedig igen, ha nem is pontosan olyan, mint a képen volt, amit kiválasztott, de nagyon hasonló. Nagyságban mindenképpen. Íme, amit készítettem. 🙂
Futtában telefonnal lefotóztam a lányom hajában is, hátha jobban látszik hogyan mutat hajban. 🙂
Így sem tetszett. Hát ha nagy, hát nagy. 🙂
Éjjel alkottam egy sokkal kisebbet, egyszerűbbet. 🙂
Ez már jó volt. 🙂
Éppen kezdtem örülni, amikor a csuklódíszekről kiderült, szerinte akkorák, mint egy atomerőmű és egyébként is, ha mindez rajta lesz, úgy fog kinézni, mint egy karácsonyfa. 😀
Mit tagadjam, ennél a pontnál már kicsit kiakadtam, sírva ordítottam kis családom legnagyobb örömére, hogy engem már nem érdekel, hagyom a francba az egészet. 😀
Aztán megnyugodtam. 🙂
Megint egy órás levelezés, végül a megállapodás. 🙂
Minden kell a nagy hajcsat és az öv kivételével, ami helyett másikat választott.
Elment a csomag, kezdtem magamhoz térni.
Egy újabb levél érkeztéig, mely szerint megkapta a csomagot és nagyon csalódott.
Erre igazából már nem volt mit mondani. 🙂
Nagyon ki volt borulva, tényleg sajnáltam. Írta is, már Ő sem ismer magára. Egyébként valóban látszott, éreztem, nem ilyen szokott lenni, alapból egy nagyon is kedves hölgyemény lehet. 🙂 Mára már túl van az esküvőn, remélem megnyugodott, sok boldogságot kívánok Nekik! 🙂
Én viszont túlestem az első csalódott ügyfelemen. 🙂
Így van ez rendjén, szerintem nincs olyan szolgáltató, aki ezen ne esne át.
Szóval az öv, meg a fejdísz megmaradt, ha megtetszett, akár viheted is! 🙂 Bármit készítek hozzá, amit csak szeretnél! 🙂
Saját készítésű virágokból is készítek szetteket, vagy csak csokrot, kiegészítőt.
Hogyha ilyesmire vágysz, keress bizalommal, akár itt, akár a Facebook oldalamon.
Türelmem határtalan! 😉 😀
Íme a fotók a szettről:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: